2017. január 21., szombat
01
02
03
09
05
06
07
04
08
12_2
13
14
10
11-2
Ezzel kezdtük 2010- ben: Pink Martini - Joy to the World.
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu
2013. december 23. hétfő, 06:53

Pink Martini
Az oregoni zenekar 5., legújabb albuma idén Karácsony előtt látott napvilágot.

Bár nekem a legjobban a 2. és a 4. albumuk tetszik - és szerepel majd az 1001 lemez... között -, ez a lemez is magán viseli mindazon védjegyeket, melyektől a Pink Martini mára a világ egyik legjobb szalonzenekarává vált.

Ahogy azt már megszokhattuk, az énekesnő, China Forbes most is több nyelven énekel, az album eklektikus, ugyanakkor hangulatában egységes, köszönhetően az ízléses a hangszerelésnek, mely a zenekarvezetőt Thomas M. Lauderdale- t dícséri.


Egyetlen szívfájdalmam, hogy e karácsonyi lemezre csak egy saját szerzemény került fel. Az utolsó dal viszont mindenért kárpótol. Azóta is naponta többször meghallgatom!

E célból ízelítőül is ezt ajánlom:

 

Cím / Előadó Lejátszás Nagyság Hossz
Auld Lang Syne
Pink Martini

4.5 MB 3:17 min
Joy to the World
Pink Martini

63.6 MB 46:19 min

 
Lemezújdonság: Richard Galliano - Bach
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu
2012. március 21. szerda, 14:02


alt„ Számomra ez a lemez jelenti a csúcsot a 45 éves   zenei barangolásom mezején.” (Richard Galliano)

„Bachhal kezdtem és Vele folytattam a tanulmányaimat. Sokszor játszottam az Itáliai concertójából és más műveiből, ill. rengeteg fúgát és prelűdöt a Das wohltemperierte Clavier (A jól temperált klavír)-ból...de az igazat megvallva, ami a lemezfelvételeket illeti - nem Bachhal kezdtem.”

- nyilatkozta Richard Galliano, amikor a most bemutatásra kerülő lemezről faggatták, melyre olyan művekből válogatott, melyek eredetileg csellóra, oboára, hegedűre, klaviatúrára és fuvolára íródtak. Ezeket hangszerelte át harmonikára ill. tangóharmonikára , 2 hegedűre, csellóra, brácsára és nagybőgőre.

 

Richard Galliano már egy előző (általam bemutatott) albumán is feldolgozott egy Bach-szerzeményt 2007-ben - ezt kínálom elsőként - majd a rákövetkező évben a Love Day c. albumán egy saját szerzeménnyel tisztelgett a barokk zeneszerző emléke előtt - ez a második dal a sorban (mely a legvégén ismét hallható lesz).

Ezt követi maga a Bach-lemez, mely nyugodtan viselhetné a Best of Bach címet is, ugyanis a zeneszerző legismertebb műveiből hallhatunk tizenötöt, legvégül pedig azt a bizonyos Richard Galliano szerzeményt, mely az Aria címet viseli és ez esetben nem tévesztendő össze Bach Goldberg-variációjából ismert tétellel.

Bár a felvétel 2009 szeptember 1-jén ill. 2-án készült a párizsi Notre Dame du Liban templomban, a lemez csak 2010 végén került forgalomba, a boltokba pedig csak ez év elején, így még most is az újdonság erejével hat.

Az albumhoz - mely a Deutsche Grammophon kiadónál látott napvilágot - kellemes szórakozást kívánok. Megkockáztatom, hogy aki egy kicsit is szereti Bach muzsikáját, annak e lemez nagyon fog tetszeni !

Cím / Előadó Lejátszás Nagyság Hossz
Sinfona II in g-moll (J.S.Bach)
Richard Galliano-Gary Burton

10.2 MB 4:28 min
Aria (Richard Galliano)
Richard Galliano

11.2 MB 4:54 min
Bach
Richard Galliano

77.3 MB 61:03 min
Aria (Richard Galliano)
Richard Galliano

5.3 MB 4:09 min

 
Lemezújdonság: Újabb balladák Nils Landgren-től
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu
2011. október 04. kedd, 10:33

Megjelent Nils Landgren harmadik olyan szólóalbuma, amelyen nemcsak a szinte már védjegyévé vált piros Yamaha harsonán játszik, de énekel is. Ahogy Siegfried „Siggi” Loch fogalmazott 7 éve, az ACT lemezkiadó 15 évéről szóló interjúban: „ Nils Landgren a lemezkiadók álma. Nemcsak azért, mert Ő napjaink egyik legjobb jazz-harsonása, de kiemelkedő tehetségű zeneszerző, zenekarvezető, producer és énekes is.”


Kettejük - mármint Siggi Loch, az ACT lemezkiadó alapító-igazgatója és mára e lemezkiadó legnagyobb sztárjává váló svéd zenész - kapcsolata épp Nils Landgren első olyan lemezének megjelenésével függ össze, melyen balladákat énekelt, amint ezt a lemez címe is elárulja.
Mindez 1992-93 -ban történt, és e lemez volt az egyike a mára már világhírűvé vált kiadó elsőként megjelent albumainak. Ennek mintegy folytatásaként -10 évvel később – megjelent a „Sentimental Journey” c. lemez, melyen szerepel az a dal is, amelyet először hallottam Tőle. Ez Sting „Fragile” c. dalának egy gyönyörű feldolgozása, melyet aztán több is követett. Máig - tudtommal – 4 verziót készített e dalból. Az elsőn Rigmor Gustafsson és a Fleshquartet voltak a partnerei. Egy évre rá „Sentimental Journey II.” alcímmel megjelent Rigmor Gustafsson, svéd énekesnő első szólóalbuma az ACT -nél, amelyen természetesen a felállás ugyanaz volt. Erről a lemezről a címadó dalt, az „I will wait for you” c. Michel Legrand szerzeményt ajánlom majd figyelmükbe.

És ezzel el is érkeztünk e mostani albumhoz, mely bár címében nem utal arra, hogy e sorozat része lenne, de a lemez hallatán egészen biztosra vehető volt számomra, hogy a koncepciókban gondolkodó Siggi Loch-nak és a művésznek ez volt szándéka. Nils Landgren honlapján aztán már így is reklámozzák az új lemezt, mely azonnal az első helyre ugrott az ACT - lemezeladási listáján.

Ugyanott szerepel egy videó-lemezajánló is, amelyet a köv. linkre kattintva mindenki megtekinthet:

http://www.youtube.com/watch?v=YUtlk1M3by0

 

E harmadik lemezen egy harmadik hölgy is bemutatkozik Nils Landgren oldalán (Victoria Tolstoy és Rigmor Gustafsson után) : Caecilie Norby - Dániából - énekel egy dalt : az „Angel of Fortune” címűt, melynek társszerzője is volt egyben. 

A lemez amolyan koncept-album, melyről a címéhez híven dalok hallhatóak a Holdról, a csillagokról és a szerelemről. Két dalt leszámítva csak lassú dalok szerepelnek a lemezen, így ha az ember lányának kedve támad Audrey Hepburn-t utánozva, holdas éjszakán kiülni az ablakba és a csillagokat bámulva merengeni, jobb aláfestőzenéről nem is álmodozhat. Henry Mancini „Moon River” (Holdfolyó) c. dalát pedig, amellyel e lemezt bemutató összeállítás indul majd, meghallgathatják az 1001 dal szekcióban is – számtalan verzióban.     Mindehhez kellemes szórakozást kívánok !

Cím / Előadó Lejátszás Nagyság Hossz
The Moon, The Stars And You
Nils Landgren

92 MB 40:11 min

Cím / Előadó Lejátszás Nagyság Hossz
Ballads I.
Nils Landgren

22.3 MB 16:14 min
Sentimental Journey I.-II.
Nils Landgren

39.8 MB 34:36 min

Cím / Előadó Lejátszás Nagyság Hossz
Fragile (Sting) 2003
Nils Landgren & Rigmor Gustafsson

4.5 MB 3:15 min
Fragile (Sting) Live at Jazz Baltica 2010
Nils Landgren/ Michael Wollny Duo

13.1 MB 10:36 min
Fragile (Sting) Live at Schloss Elmau 2009
Nils Landgren & Michael Wollny

8.4 MB 6:51 min
Fragile (Sting) 2010
Nils Landgren, Vladyslav Sendecki & Lars Danielsson

6.9 MB 5:36 min

 
Lemezújdonság : kortárs klasszikusok - Branford Marsalis és Joey Caderazzo
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu
2011. szeptember 26. hétfő, 14:26


altLegutóbb Wynton Marsalis újdonsült lemezeiből ajánlottam hármat és még azon a héten elémbe került a Marsalis-fiúk legidősebbjének, Branford Marsalisnak az új korongja, a The songs of Mirth and Melancholy (Jókedv és melankólia dalai) c. album.

Ez a lemez - mely Branford Marsalis saját kiadójánál látott napvilágot - lényegében egy duett-album, melyen párja a zongorista Joey Calderazzo.

Zenei egymásra találásuk még 1998-ra datálható, amikor is Kenny Kirkland váratlan és korai halála után Branford Joey-t kérte fel zongoristának a saját zenekara számára.

Branford és Kenny pár évig játszottak Wynton zenekarában is, melyet Sting kedvéért hagytak ott a '80-as évek közepén. Jómagam - de gondolom sokan mások is - a híres An Englishman in New York c. dal hallatán kapták fel a fejüket és zárták szívükbe a két jazz muzsikus szólóit . Ezzel párhuzamosan persze közös jazz lemezeiket is elkészítették, amelyeken mindketten szerzőként is jeleskedtek. Joey Calderazzo ilyen téren is méltó utóda tudott lenni Kenny Kirkland-nek. 

Azokban az időkben, amikor a fentebb említett két muzsikus Sting lemezein közreműködött, Joey Michael Brecker zenekarában játszott (és persze sokalt más híresség albumán is mellesleg).

A most hallható lemez dalai nagyon szépek: egyszerűek, letisztultak. Már a 2006-os Braggtown c. albumon is hallhattunk olyan dalokat, amelyek sejttették, hogy később készül majd egy kamara-jazz lemez e két zenész jóvoltából. Előzetesként két dalt ajánlok az öt évvel ezelőtti korongról:

Elsőként Henry Purcell egyik szerzeményének átiratát, melyért Branford M. a felelős, aztán pedig a Hope (Remény) c. Joey Calderazzo szerzeményt, mely szerepel az új lemezen is.

Az új album dalai között is található egy feldolgozás, mégpedig Brahms egy korai dalának J.C.- féle verziója. Az általam készített összeállításban mindkét zenész 3-3 szerzeménye szól majd a rövid Brahms-dal mellett, mely pontosan a közepén, negyedikként szerepel itt.

Főként a melankólia dalai szólnak majd, de a legvégén megcsillan a felhőtlen vidámság is!

    O Solitude  m                               Hope  m                          The Bard Lachrymose  m

Cím / Előadó Lejátszás Nagyság Hossz
O Solitude (Henry Purcell)-arr. by B.M.
Branford Marsalis Quartet

7.1 MB 7:48 min
Hope (Joey Calderazzo)
Branford Marsalis Quartet

10.1 MB 11:02 min
The Bard Lachrymose
Branford Marsalis & Joey Calderazzo

97.1 MB 42:24 min

 

Kiegészítésként meghallgathatják azon muzsikusok egy-egy dalát, melyeket a két zenész sorolt fel egy interjúban, ahol arról faggatták őket, hogy melyek a kedvenc jazz lemezeik, melyeken szintén párok játszanak.

Remélem ennyi dal közül mindenki talál magának szerethetőt és olyan szívesen hallgatja majd néhanapján, mint jómagam!

 

Cím / Előadó Lejátszás Nagyság Hossz
Some Other Time
Tony Bennett & Bill Evans

4.3 MB 4:42 min
One For My Baby (And One More For The Road)
Frank Sinatra és Count Basie (hangszerelte és a zenekart dirigálja Quincy Jones)

4.3 MB 4:43 min
Monk's Mood
Thelonius Monk & John Coltraine

18 MB 7:52 min
Pitter Panther Patter
Duke Ellington & Ray Brown

7.1 MB 3:05 min

 
Lemezújdonságok : Örömzene Wynton Marsalis- szal
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu
2011. szeptember 16. péntek, 00:43


A  címben szereplő Wynton Marsalis, amerikai jazz- és komoly zenész lemezei közül az idén három is a boltokba került és mindhármat érdemesnek találtam a bemutatásra. 

Mindegyik esetben egy-egy  koncertfelvételről van szó, melynek házigazdája a szólista, ill. saját jazzkvintettje volt. Két esetben szó szerinti házigazdája volt az eseményeknek Wynton Marsalis, ugyanis 2004-től ő az igazgatója a New York-i Jazz at Lincoln Center művészeti központnak, mely a koncerteknek otthont adott.


Ez alól csupán az első album kivétel, melyet a délnyugat franciaországi kisvárosban Marciac-ban, annak híres jazzfesztiválján rögzítettek 2008 aug. 13-án. Lemezen két évvel később jelent meg, boltokba pedig az idén került.

 

Mindkét szólista sokoldalú művész, amit mi sem bizonyít jobban, mint Richard Galliano legutóbb bemutatott Bach-albuma. (Wynton Marsalis is első három Grammy-díját komolyzenei felvételeiért vehette át.) 

Ezúttal viszont két legendás XX.századi énekesnő emléke előtt tisztelegtek, mint azt a lemez címe is elárulja : Billie Holiday- től Edith Piaf-ig.

A lemezen az Ő híres dalaikból játszottak el párat (4-et, azaz nyolc dalt), plussz a lemez közepén hallhatjuk Richard Galliano "Billie" című szerzeményét, mely az én összeállításomban harmadik dalként lesz hallható (szintén a közepén).

 

 

A köv. albumon Wynton Marsalis partnereként Willie Nelson közreműködik, akivel a két évvel korábbi "Two Men with the Blues" c. lemez sikerén felbuzdulva döntöttek úgy, hogy ismét közös produkciót hoznak létre, melyhez ezúttal vendégként Norah Jones- ot hívták meg.

Ez a lemez is egy emlékalbum, és mint ahogy a lemez alcíme is elárulja : Ray Charles zenei öröksége előtt kíván tisztelegni. Kiivétel nélkül a nemrég elhunyt "Géniusz" dalai hangzanak el.

Én most itt a koncert utolsó öt dalát ajánlom figyelmükbe: a hangulat már a tetőfokra hágott, olyannyira, hogy az első dalban pl. Wynton Marsalist is hallhatjuk énekelni! Aztán a címadó dal következik, majd a magyarul "Ez történt Lellén" c. dal angol eredetije, a "Makin' Whoopee" hallható, és a legvégén természetesen a "What I'd Say" c. örökzöld zárja a sort.


Utolsóként a legfrissebb lemezt, a "Play the Blues : Live from Jazz at Lincoln Center" c. koncertlemezt ajánlom figyelmükbe, melyen Eric Clapton a zenekar vendége.

Klasszikus blues dalok szólalnak meg, sok-sok hangszeres szólóval fűszerezve.

E koncert anyagából is öt dalt választottam: a nyitószámot, majd pedig a koncert derekán hallható négy dalt, melyek közül az utolsó - mintegy meglepetés-dalként - Clapton híres szerzeménye, a "Layla".

Végül pedig külön meghallhgatható a  koncert ráadásdala: a "Corrine, Corrina", melyben Taj Mahal is csatlakozik a zenekarhoz.

 

A koncertekhez kellemes szórakozást kívánok és remélem többen is osztják majd a véleményemet, miszerint ez Örömzene volt a javából !!!

 

Cím / Előadó Lejátszás Nagyság Hossz
From Billie Holiday to Edith Piaf: Live in Marciac
The Wynton Marsalis Quintet & Richard Galliano

46.7 MB 34:00 min
Here We Go Again (Tribute to Ray Charles)
Willie Nelson & Wynton Marsalis, feat. Norah Jones

32.9 MB 23:57 min
Play the Blues: Live From Jazz At Lincoln Center
Wynton Marsalis & Eric Clapton

45.4 MB 33:04 min
Corrine, Corrina
Wynton Marsalis & Eric Clapton feat. Taj Mahal

19.4 MB 10:22 min

 
Béke, Szeretet, Ukulele
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu
2011. február 20. vasárnap, 04:07
Az újdonságok közül e héten a hawaii ukulele-virtuóz, Jake Shimabukuro új lemezét, a „Béke, Szeretet, Ukulele” (Peace, Love, Ukulele) c. albumot ajánlom szíves figyelmükbe.

A fiatal, 34 éves zenészt hallhattuk Yo-Yo Ma Grammy-díjas albumán a múlt héten. És a tavalyi világzenei Grammy-díjas Béla Fleck is előszeretettel zenél vele együtt. (Béla Fleck időközben begyűjtötte az idei Grammy-t is, de ezt majd a jövő héten hallhatják.)

Jake 4 évesen tanult meg e hangszeren játszani az édesanyjától és már fiatalon a zene volt az élete. Zenekart alapított, kávéházakban zenélt, a széleskörű elismertséget viszont egy George Harrison dalnak köszönhette, melynek általa előadott feldolgozását feltette a YouTube-ra, ízelítőként érdemes megnézni :

 

http://www.youtube.com/watch?v=puSkP3uym5k

(Egyébként maga George Harrison is rajongott e két oktávos, négyhúros hangszerért, melyen szívesen játszott ő maga is ,pl. az utolsó lemezén.)

 

Ezen az albumon viszont kizárólag saját szerzeményeivel szerepel Jake Shimabukuro, kivéve egyet, melyet testvére Bruce jegyez, aki néha elkíséri koncertjeire is.

Létezik az albumnak olyan változata is , amelyen szerepel két feldolgozás: Leonard Cohen- Hallelujah, ill. a Queen- Bohemian Rhapsody c. dala, de ezeket, jobb híján most én is csak a YouTube-on tudom ajánlani. A többi dal viszont most-és-itt meghallgatható. Ehhez kívánok kellemes szórakozást, és akinek tetszett a hangszer , annak figyelmébe ajánlom a világzenei oldalt , ahol a legnagyobb hawaii zenész legenda válogatásalbumát hallgathatják meg, abból az apropóból, hogy újoncként azonnal az első helyre ugrott az angol világzenei slágerlistán, letaszítva onnan 11 hét után a Rodrigo és Gabriella 11:11 c. koncertlemezét.

Cím / Előadó Lejátszás Nagyság Hossz
Boy Meets Girl
Jake Shimabukuro

7.7 MB 3:20 min
Peace Love Ukulele
Jake Shimabukuro

74.1 MB 32:19 min
 
Fela !
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu
2011. február 10. csütörtök, 16:03

altAz év végi albumok közül e héten egy olyat ajánlok figyelmükbe, amelynek komoly esélye van arra, hogy a vasárnapi Grammy-díjkiosztó gálán nyerjen a legjobb musical-kategóriában.

Ez pedig nem más, mint a nigériai zenész-legenda, Fela Kuti életét bemutató Broadway-produkció, a Fela!

Őszintén bevallom, én a Látogató (The Visitor) c. 2007- es filmben hallottam először Fela Kuti zenéjéről, és ahogy a filmben egyik kedvenc színészem, Richard Jenkins is lassan, de biztosan e zene hatása alá került, úgy jómagam is. Már másnap ellátogattam a Dublini Központi Könyvtárba és ott meg is találtam Fela Kuti lemezeit és ismét olyan furán éreztem magam, hogy eddig még csak nem is hallottam róla.

Fela Kuti Afrika legnépesebb országából Nigériából hódította meg a világot még a '70- es években. (Zenekarát is Afrika '70- re keresztelte.) A 30 éven át katonai kormányok által uralt országban Fela Kuti fegyvere a zene volt. Sokan - nem véletlenül - Bob Marley párjaként tartják számon őt, mint „a világ szociálpolitikai lelkiismeretét”.
alt

20 évesen zenét tanult Londonban, de lassan elfordult a nyugati muzsikától és megalapította saját zenekarát, amellyel az általa kialakított ún. afro-beat stílust játszották, amely ötvözte a nyugat-afrikai zenét a jazzel és a funkyval. Évente több albummal is jelentkeztek. Politikai nézetei és életvitele miatt hazájában sorozatos zaklatásoknak volt kitéve. 1997-ben hunyt el. Mozgalmas életét mutatja be az „Afrikai Hair”- ként is emlegetett darab, melyben a Sierra Leone- ból származó Sahr Ngaujah személyesíti Őt meg. Az ajánló szerint azoknak is érdemes megnézni az előadást, akik nem különösebben rajonganak a musical- ek iránt.

Nekem még sajnos nem volt szerencsém látni, hallani viszont igen és ezt bátran ajánlom mindenki figyelmébe, aki vevő az afrikai ritmusokra, a jazz-re és a nigériai angolra! :)

Cím / Előadó Lejátszás Nagyság Hossz
Fela ! (Original Broadway Cast Recording)
Sahr Ngaujah

68.9 MB 75:04 min

m



 
Crossover a Novecento-ból a XXI. sz.-ba
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu
2011. január 31. hétfő, 15:54
E héten az „Újdonságok” rovatban a brazil Eumir Deodato The Crossing c. albumát mutatom be.

A brazil zenész már fiatalon New York-ba utazott, ahol előbb Luis Bonfával , majd később Creed Taylor-ral, a híres producerrel dolgozott együtt, aki a Stan Getz album(ok) producere is volt (lásd: Jazz-oldal), így jól ismerte a brazil zenét és zenészeket is.

Előbb, mint „billentyűs” Taylor stúdiózenésze volt, majd szárnyai alatt elismert hangszerelővé ill. producerré vált. Több, mint 500 albumon közreműködött ebben a minőségben, többek között a Kool & The Gang, Björk vagy k.d. lang albumain.

Ő hangszerelte Frank Sinatra 1971-es Sinatra & Company c. lemezét is, amely hallható az Easy Listening kategóriában e héten. E lemezen már megcsillan a rá oly jellemző stílus, amelyben ötvözi a jazz, a funk és a könnyűzene elemeit. Szakmai nyelven ezt „Crossover”-nek nevezik és az új albuma címe is erre utal.

Az albumon olyan nevek szerepelnek vendégelőadóként, mint Al Jarreau, a Londonbeat, Paco Sery, Airto Moreira, Billy Cobham, John Tropea vagy a Novecento. A stílus szerelmesei minden bizonnyal örömmel hallgatják majd !

Cím / Előadó Lejátszás Nagyság Hossz
The Crossing
Eumir Deodato

65.4 MB 47:35 min

 
What's News Huey Lewis ?
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu
2011. január 25. kedd, 13:25

A '80-as évek egyik „rock and soul” sztárzenekara a Huey Lewis and the News mintegy 10 év után jelentkezett új albummal. Ezúttal viszont nem saját dalaikat, hanem tiszteletképpen a zenekar stílusára oly nagy hatást gyakorló memphisi Stax kiadó slágereit játszották fel.

A kifejezetten „fekete zenére” specializálódott kiadót '57-ben alapította két „fehér zenerajongó”, Jim Stewart és testvére, Estelle Axton (nevükből jön a „Stax”) és legnagyobb sztárjuk anno OtisRedding volt. A Motown kiadó komoly riválisai voltak a soulzene legjobb éveiben.

A lemez „élő felvételeket” tartalmaz, melyekből kivehető, hogy a tíztagú zenekar kifejezetten jól érezte mágát a memphisi Ardent stúdióban, bár mindent összevetve nekem az eredeti dalok jobban tetszenek...

A következő – az előzővel mintegy egy időben megjelenő – album hasonló indíttatású és stílusában is rokon vele. Itt Phil Collins nyúlt a  „másik” kiadó a Motown Records régi dalaihoz.

Véleményem szerint ez a lemez is kb. hasonlóra sikeredett. Akik szeretik Phil Collins-ot, valószínűleg nem fognak csalódni, bár nekem jobban tetszett azon a bizonyos „forró párizsi éjszakán” 1999-ben, ahol dzsessz-zenész barátaival lépett színpadra. Mindent összevetve a Papa was a rolling stone c. dalt „jól hozta” a lemezen, de a Stevie Wonder-feldolgozást talán maga sem gondolta komolyan...

Mindkét albumból mintegy 20 percnyi ízelítőt ajánlok szives figyelmükbe, melyhez egyben kellemes szórakozást is kívánok :

Cím / Előadó Lejátszás Nagyság Hossz
Soulsville
HUEY LEWIS AND THE NEWS

42.5 MB 18:33 min
Going Back
Phil Collins

40.7 MB 17:45 min


 
Lemezújdonság: Beethoven 4. és 6. szimfóniája (BFO - Fischer Iván)
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu
2011. január 17. hétfő, 16:27


fischer beethoven

Az e héten újdonságként bemutatásra kerülő albummal ez idáig vártam, ugyanis Fischer Iván e héten, egészen pontosan csütörtökön ünnepli 60. születésnapját. Az albumot kb. másfél hónapja vásároltam meg itt, Dublinban, és mivel kedvenc Beethoven-szimfóniámat tartalmazza, a 6., Pasztorál szimfóniát, egy pillanatig sem haboztam. Ezzel a művel is hasonlóan jártam, mint annak idején a Strauss-polkával: évekig keresetem a megfelelő felvételt, mire ráleltem.

Még otthon szerettem bele a Ferencsik-féle verzióba, amit bakelitlemezről szoktam hallgatni hétvégenként - kitárva az ablakot -, és mindig meglepődtem azon, hogy az énekes madarak hogyan élvezik a műsort! 


Tegnap éjjel nekiláttam, hogy megírom az albummal kapcsolatos tudnivalókat, ill. élményeimet, így kinyitottam a lemez tokjában található füzetet és elolvastam az első oldalt, aminek alján találtam egy címet a bővebb információk után keresőknek. Rákerestem és az album után kutakodva egyszer csak a zenekar koncertjeinél jártam, mire látom, hogy jan. 17-e Dublin, a műsoron pedig az említett Beethoven „hatodik”.

Úgyhogy, most már zsebemben a koncertjeggyel az esti előadásra készülődöm. A lemezben nem csalódtam, remélem az előadásban sem fogok.

Élményeimet és a művel kapcsolatos tudnivalókat holnap osztom majd meg Önökkel, addig is viszontlátásra!

Cím / Előadó Lejátszás Nagyság Hossz
Beethoven - 6. (Pastoral) szimfóniája
Budapest Festival Orchestra/ Iván Fischer

62.1 MB 45:15 min

m

Ma, egy nappal az említett koncert után az emberben még kavarog az élmény, mely minden bizonnyal sokáig velem marad. Ha belegondolok, a világ egyik legjobb zenekarát láttam-hallottam élőben! 2008-ban ugyanis egy nemzetközi zsűri - az angol komolyzenei szaklap, a Grammophone hasábjain - közzétette a világ jelenlegi 20 legjobb szimfonikus zenekarának rangsorát, köztük a Budapesti Fesztiválzenekarral, mely a „keleti blokkból” kilencedikként a legjobb helyezést érte el.

A koncertet Haydn Oxfordi szimfóniájával kezdték, ezt követte – a Liszt-év miatt - a szerző 1. zongoraversenye Stephen Hough szólistával, majd befejezésképpen Beethoven 6. Pasztorál szimfóniája. A „pasztorál” szó pásztorjátékot jelent, mely falusi hangulatot keltő zenés játék volt (az opera előfutára). Főként Franciaországban kedvelték, ahogy később Beethoven 6. szimfóniáját is itt fogadták először a legnagyobb szimpátiával. Bár a premierje is nagyszerűen sikerült, de fontos tudnivaló, hogy az V. „Sors” szimfóniával együtt adták elő (Beethoven vezényletével, Bécsben 1808- ban) és a siker inkább az „ötödiknek” szólt. Azóta viszont az egyik legnépszerűbb komolyzenei darabbá vát ez is.

Programzenéről lévén szó, illik azt ismertetni, íme:

I. Megérkezés a szabadba. Derűs érzések ébredése
II. Patakparti jelenet/A pataknál
III. Vidám paraszti mulatság/A falusiak vidám mulatozása
IV. A vihar
V. Pásztorének. Örömteljes és hálás érzések a vihar után/A pásztor dala

Fischer Iván egyik ötlete az volt, hogy megváltoztatta az ülésrendet, vegyítve a fúvósokat a vonósokkal (hisz az erdőben sem ül egy ágon a fülemüle, a pacsirta és a kakukk- akiket hallhatunk a patakparti jelenetben). Dublinban F.I. egyébként egy kisebb - előtte odacsempészett - fa alól vezényelte zenekarát.

A műsorfüzetből arra is fény derült, hogy miért énekeltek olyan vidáman az ablakom előtt annak idején a madarak, ha reggelenként e lemezt hallgattam/tuk. Íme:

Egy napos áprilisi délutánon, 1823-ban Beethoven kihívta barátját, Anton Schindlert egy Bécshez közeli kiserdőbe és elmondta neki, hogy az éppen hallható madarak énekét is bele szándékozik írni a köv. szimfóniájába: „Itt komponáltam a „Patakparti jelenetet” és a sárgarigók, pacsirták, fürjek és a kakukkok velem együtt írták”.

(Bár a sárgarigók végül is kimaradtak a végső változatból - nálam viszont ott voltak!:)

A koncert végén természetesen felhangzott a vastaps, és még két ráadásdal: Johannes Brahms utolsó Magyar tánca és ifj.Johann Strauss Paraszt-polkája. A két ráadás-számmal – mely zeneileg is illett a műsorba - F.I. nagyszerűen oldotta a légkört, megénekeltetve az utolsó dalban saját zenekarát is.

Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni az előadásról és mindenkinek ajánlom, ha teheti, legalább egyszer tegyen próbát... addig pedig marad a lemez:)

 
<< Első < Előző 1 2 Következő > Utolsó >>

1. oldal / 2